Osmanthus aquifolium

Egy különleges megjelenésű, sűrű ágrendszerű, örökzöld díszcserje, amelyet fényes, magyalra emlékeztető levelei és rendkívül kellemes illatú, őszi virágzása tesz értékessé. Kifejlett állapotban általában 2–4 méter magasra és 2–3 méter szélesre fejlődik, lassú vagy közepes növekedésű, tömött, kezdetben felfelé törő, később szélesebb, szabályos bokrot nevelve. Szeptembertől-novemberig hozza apró, fehér vagy krémfehér, négytagú virágait, amelyek a levélhónaljakban kisebb csoportokban jelennek meg. Bár virágai, méretükből adódóan visszafogott látványt nyújtanak, intenzív, édeskés, jázminra és barackra emlékeztető illatuk akár több méterről is érezhető, és az ősszel aktív méheket, valamint más beporzó rovarokat is vonzzák. Levelei vastagok, bőrszerűek, fényes sötétzöldek, a fiatal növényeken jellegzetesen tüskésen fogazott szélűek, a kifejlett példányokon azonban gyakran kevésbé fogazottak vagy csaknem ép szélűek. Lombja egész évben megmarad, így télen is dekoratív, sűrű zöld felületet biztosít. Termése ritkán fejlődik, éretten sötétkékes-fekete, apró, olajbogyóra emlékeztető csonthéjas termés. Napos vagy félárnyékos fekvésben fejlődik a legszebben, de a világosabb árnyékot is jól tolerálja. Humuszban gazdag, jó vízáteresztő, mérsékelten nyirkos, enyhén savanyú vagy semleges talajt kedvel, ugyanakkor megfelelő vízellátás mellett többféle talajtípushoz is alkalmazkodik. Gyökeresedés után a rövidebb száraz időszakokat viszonylag jól viseli, de a tartós kiszáradást kerülni kell. Jó fagytűrésű örökzöld, azonban hazánk hidegebb, szelesebb területein a fiatal növények téli védelme és a hideg, szárító szelektől védett fekvés ajánlott. Sűrű növekedése, jól alakítható habitusa és különleges őszi illata miatt kiváló választás szoliterként, nyírott vagy szabadon növő sövényként, örökzöld cserjecsoportokba, előkertekbe, valamint teraszok, kerti utak és pihenőhelyek közelébe, ahol kellemes virágillata igazán érvényesül.