Pittosporum tobira

Egy rendkívül dekoratív, mediterrán hangulatú, örökzöld díszcserje, amelyet elsősorban fényes, bőrszerű, sötétzöld levelei, tömött, lekerekített koronája és kellemesen illatos, krémfehér virágai tesznek különlegessé. Eredeti élőhelyén, kedvező körülmények között általában 2–4 méter magasra és 2–3 méter szélesre fejlődik, idősebb korban ennél nagyobb méretet is elérhet. Magyarországon, különösen dézsás nevelés mellett, többnyire ennél kisebb marad. Növekedése közepes ütemű, természetes formája sűrű, szélesen bokros, idősebb korban kissé szétterülő, szabályos koronát alkot. Levelei visszás tojásdad alakúak, vastagok, bőrszerűek, fényes sötétzöld színűek, szélük enyhén visszahajló, és a hajtások végén jellegzetes, örvszerű csoportokban helyezkednek el. Egész évben megőrzik üde, zöld színüket, így a növény virágzáson kívül is mutatós. Április–júniusban, az időjárástól és a teleltetés körülményeitől függően, a hajtások végén kisebb csoportokban nyílnak krémfehér, öt szirmú, rendkívül kellemes, narancsvirágra emlékeztető illatú virágai. A virágok az elnyílás során gyakran sárgás árnyalatot vesznek fel, illatuk pedig különösen a melegebb, szélcsendes napokon érezhető. Illatos virágai vonzzák a méheket és más beporzó rovarokat, ezért nemcsak díszítőértéke, hanem ökológiai szerepe miatt is értékes növény. Virágzás után gömbölyded, kezdetben zöld, később barnás, fásodó tokterméseket fejleszthet, amelyek felnyílva ragacsos, narancsvörös magokat tárnak fel. Termései díszítőértékűek, de emberi fogyasztásra nem alkalmasak. Napos vagy félárnyékos, meleg, szélvédett fekvésben fejlődik a legszebben, megfelelő fényviszonyok mellett virágzása is gazdagabb. Jó vízáteresztő, tápanyagban mérsékelten gazdag, laza szerkezetű talajt kedvel, a meszes talajokat és a tengerparti sós levegőt is jól tolerálja. Gyökeresedés után jó szárazságtűrő, ugyanakkor a tartós kiszáradás és a pangó víz egyaránt kerülendő. Fagytűrése korlátozott, a kifejlett, jól begyökeresedett példányok rövid ideig körülbelül –8 és –10 °C közötti hideget is átvészelhetnek, de tartós vagy erősebb fagyok esetén jelentős károsodást szenvedhetnek. Magyarországon nem tekinthető általánosan télálló, szabadföldi örökzöldnek, ezért különösen az Alföldön elsősorban dézsás nevelése és világos, hűvös, fagymentes teleltetése ajánlott. Az enyhébb mikroklímájú, védett kertekben szabadföldi ültetéssel is lehet próbálkozni, megfelelő téli védelem mellett. Metszését jól viseli, ezért nyírott, szabályos bokorként vagy alacsonyabb sövényként is nevelhető, bár az erőteljes tavaszi metszés csökkentheti a virágzást. Fényes, örökzöld lombja, elegáns, tömött habitusa és intenzíven illatos virágai miatt kiváló választás mediterrán hangulatú kertekbe, teraszokra, belső udvarokba, bejáratok mellé, valamint nagyobb dézsákba ültetve, ahol a nyári időszakban különleges, délszaki hangulatot teremt.