Viburnum lucidum

Közismert nevén fényes levelű bangita – egy gyors növekedésű, sűrű ágrendszerű, örökzöld díszcserje, amelyet elsősorban nagyméretű, rendkívül fényes, sötétzöld levelei, bronzos-vöröses fiatal hajtásai és elegáns, tömött megjelenése tesznek különösen dekoratívvá. A növényt a kertészeti kereskedelemben gyakran Viburnum tinus ‘Lucidum’ néven is forgalmazzák, mivel a babérbangita közeli rokonsági körébe tartozik. Kifejlett állapotban, kedvező körülmények között általában 2–3 méter magasra és 1,5–2,5 méter szélesre fejlődik, de rendszeres metszéssel alacsonyabb, kompaktabb formában is tartható. Természetes növekedése erőteljes, felfelé törő, később szélesedő, sűrű bokrot alkot, amely kiválóan alkalmas takarásra és térhatárolásra. Levelei nagyok, hosszúkás tojásdad alakúak, vastagok, bőrszerűek, sima felületűek és feltűnően fényes sötétzöld színűek, így egész évben dús, elegáns lombfelületet biztosítanak. A friss hajtások és a fiatal levelek gyakran bronzos, vöröses vagy rézszínű árnyalatban jelennek meg, majd fokozatosan mélyzöldre változnak, látványos színkontrasztot alkotva az idősebb lombozattal. Tavasszal, általában április–májusban, kedvező körülmények között kisebb, lapos vagy enyhén domború virágzatokban apró, fehér vagy halvány rózsaszínes-fehér virágokat fejleszthet. Virágzása azonban nem minden évben egyformán gazdag, különösen rendszeresen nyírt sövényként, ezért díszítőértékét elsősorban különleges, fényes lombja adja. Virágait a méhek és más beporzó rovarok is látogathatják. Megtermékenyülés után apró, kezdetben zöldes, később sötétkékes-fekete bogyószerű terméseket hozhat, amelyek díszítőértékűek, de emberi fogyasztásra nem alkalmasak. Napos vagy félárnyékos fekvésben fejlődik a legszebben, ugyanakkor a világos árnyékot is jól tolerálja. Jó vízáteresztő, humuszban gazdag, mérsékelten nyirkos talajt kedvel, de megfelelő vízellátás mellett többféle talajtípushoz alkalmazkodik. Gyökeresedés után a rövidebb száraz időszakokat viszonylag jól elviseli, azonban a tartós nyári aszály idején meghálálja az öntözést. Fagytűrése mérsékelt, a jól begyökeresedett példányok védett fekvésben rövid ideig körülbelül –10 és –12 °C közötti hideget is átvészelhetnek, de az erősebb, tartós fagyok és a hideg, szárító téli szelek lomb- és hajtáskárosodást okozhatnak. Magyarországon, különösen az Alföldön, nem tekinthető minden körülmények között megbízhatóan télállónak, ezért szabadföldi ültetésre elsősorban védett, meleg fekvésű kertekben ajánlott, fiatal korban megfelelő téli védelemmel. Metszését kiválóan viseli, gyors növekedése miatt évente egy-két alkalommal történő visszavágással sűrű, szabályos sövény vagy formára nyírt bokor alakítható ki belőle. Nagyméretű, fényes örökzöld levelei, bronzos-vöröses fiatal hajtásai és gyors, tömött növekedése miatt kiváló választás nyírott vagy szabadon növő sövényként, takarónövényként, örökzöld cserjecsoportokba, mediterrán hangulatú kertekbe, valamint nagyobb dézsákba ültetve, ahol egész évben látványos, elegáns zöldfelületet biztosít.