Lagerstroemia indica ‘Petite Red’

Egy különösen látványos, kompakt növekedésű, lombhullató díszcserje, amelyet elsősorban élénkpiros, finoman fodros szirmú virágai, hosszan tartó nyári virágzása, alacsony termete és dekoratív őszi lombszíneződése tesz igazán értékessé. A nagyobb termetű kínai selyemmirtuszokhoz képest kisebb helyigényű fajta, amely megfelelő körülmények között gazdagon virágzó, sűrű bokrot alkot. Kifejlett állapotban általában 80–120 cm magasra és 80–120 cm szélesre fejlődik, kedvező termőhelyen azonban ennél kissé nagyobb méretet is elérhet. Növekedése sűrűn elágazó, kezdetben felálló, később szélesen lekerekített, kompakt habitusú. Fiatal hajtásai zöldes vagy vöröses árnyalatúak, idősebb ágainak kérge szürkésbarna, amely az évek előrehaladtával finoman hámlóvá válhat. Levelei elliptikus vagy tojásdad alakúak, ép szélűek, fényes felületűek, közép- vagy sötétzöld színűek, és sűrű lombozatukkal szép hátteret biztosítanak a feltűnő, élénkpiros virágzatok számára. Tavasszal viszonylag későn hajt ki, mivel a selyemmirtusz kifejezetten melegigényes növény, ezért a késői lombfakadás önmagában nem jelent fagykárosodást. Ősszel levelei sárga, narancssárga, bronzos és vöröses árnyalatokat vehetnek fel, majd lehullanak. Júliustól szeptemberig, hosszú, meleg ősz esetén akár október elejéig is virágozhat. Az új hajtások végén megjelenő, tömött, bugás virágzatok élénkpiros, esetenként mély rózsásvörös árnyalatú virágokból állnak, amelyek finoman gyűrött, kreppszerű szirmaikkal különösen látványosak. A virágok általában hat sziromlevélből állnak, közepükben feltűnő, sárgás porzókkal. A virágzatok a nyár folyamán folyamatosan fejlődhetnek, így megfelelő meleg és napsütés mellett a bokor hosszú heteken keresztül intenzív színfoltot biztosít. Virágai nem rendelkeznek jelentős illattal, ugyanakkor vonzzák a méheket, poszméheket és más hasznos beporzó rovarokat, amelyek számára virágport és nektárt biztosíthatnak. A virágzást követően kisebb, gömbölyded, kezdetben zöld, később barnára érő toktermések fejlődhetnek, amelyekben apró magvak találhatók. Ezek a termések nem étkezési célra szolgálnak, és általában kisebb díszítőértékkel rendelkeznek. Kifejezetten napfény- és melegigényes növény, ezért számára a kert legnaposabb, legmelegebb, lehetőleg déli fekvésű, hideg széltől védett részét érdemes kiválasztani. A bőséges virágzáshoz naponta legalább hat-nyolc óra közvetlen napsütés ajánlott. Félárnyékban növekedése megfelelő lehet, de virágzása jelentősen gyengülhet. Jó vízáteresztő, laza szerkezetű, humuszban gazdag, közepesen tápanyagdús talajt kedvel. Az enyhén savanyú vagy semleges kémhatású talajokat részesíti előnyben, az erősen meszes talajokon tápanyagfelvételi problémák jelentkezhetnek. Vízigénye közepes, a fiatal növények rendszeres öntözést igényelnek, a jól begyökeresedett példányok azonban a rövidebb száraz időszakokat viszonylag jól tolerálják. A hosszan tartó nyári aszály idején az egyenletes vízellátás elősegíti a folyamatos virágzást, ugyanakkor a tartós pangó vizet kerülni kell. Télállósága mérsékelt, a magyarországi hidegebb teleken fagykárosodást szenvedhet, különösen fiatal korban vagy szeles, fagyzugos fekvésben. A jól begyökeresedett növények védett, meleg mikroklímájú kertekben nagyobb biztonsággal teleltethetők, de erős fagyok esetén a föld feletti hajtások részben vagy akár teljesen visszafagyhatnak. A gyökérzóna vastag mulcsozása, a fiatal növények téli takarása és a megfelelő vízelvezetés különösen fontos. Dézsás nevelés esetén célszerű a növényt télen világos, hűvös, fagymentes helyen teleltetni. Metszését késő télen vagy kora tavasszal, a legerősebb fagyok elmúltával ajánlott elvégezni, amikor a sérült, elöregedett vagy gyenge ágak eltávolíthatók. Mivel az adott évben fejlődő új hajtásokon virágzik, a tavaszi visszametszés elősegítheti a sűrűbb növekedést és a gazdagabb nyári virágzást. Kompakt termete, élénkpiros, fodros virágai, hosszan tartó virágzása és látványos őszi lombszíneződése miatt kiváló választás napos előkertekbe, mediterrán hangulatú kertekbe, évelőágyásokba, alacsony virágzó cserjecsoportokba, valamint teraszokra és nagyobb dézsákba ültetve. Különösen szépen társítható levendulával, zsályával, díszfüvekkel, örökzöldekkel, valamint fehér, kék és lila virágú évelőkkel, amelyek kiemelik intenzív piros virágszínét.