Hypericum moserianum

Egy különösen dekoratív, alacsony termetű, gazdagon virágzó díszcserje, amelyet elsősorban nagyméretű, élénksárga virágai, hosszú nyári virágzási időszaka és kecses, ívesen lehajló hajtásrendszere tesz értékessé. A közönséges orbáncfűvel ellentétben elsősorban dísznövényként termesztett, hibrid eredetű faj, amely kompakt növekedésével és látványos virágaival különösen jól alkalmazható kisebb kertekben, ágyásszegélyekben és alacsony cserjecsoportokban. Kifejlett állapotban általában 40–70 cm magasra és 60–100 cm szélesre fejlődik, sűrűn elágazó, szélesen bokros, enyhén szétterülő habitust kialakítva. Vékony, hajlékony hajtásai kezdetben felállók, később finoman ívelten lehajlanak, így a növény természetes, lágy körvonalú bokrot alkot. Lombozata enyhébb teleken részben megmaradhat, ezért félörökzöld vagy télizöld jellegű, ugyanakkor a magyarországi hidegebb teleken leveleinek nagy részét vagy egészét elveszítheti. Levelei átellenes állásúak, elliptikus vagy hosszúkás tojásdad alakúak, ép szélűek, közép- vagy kékeszöld árnyalatúak, és finom, sűrű lombozatukkal szép hátteret biztosítanak az élénksárga virágok számára. Júniustól szeptemberig, kedvező időjárás esetén akár október elejéig is folyamatosan vagy több hullámban virágzik. Virágai nagyok, általában 4–6 cm átmérőjűek, ragyogó aranysárga színűek, öt széles sziromlevélből állnak, közepükből pedig feltűnő, hosszú, sárga porzók sokasága emelkedik ki. A porzók finom, ecsetszerű megjelenése különleges, légies hatást kölcsönöz a virágoknak. A virágok elsősorban a hajtások végén, magányosan vagy kisebb csoportokban jelennek meg, és a nyári hónapokban élénk színfolttá varázsolják a bokrot. Virágai nem rendelkeznek jelentős illattal, ugyanakkor pollenben gazdagok, ezért különösen a méhek, poszméhek és más viráglátogató rovarok számára értékesek. A virágzást követően esetenként kisebb, toktermés jellegű termések fejlődhetnek, amelyek azonban nem képviselnek jelentős díszítőértéket, és nem étkezési célra szolgálnak. Napos vagy félárnyékos fekvésben egyaránt szépen fejlődik, de a leggazdagabb virágzást világos, napos helyen biztosítja. A forró, száraz nyári időszakokban a délutáni erős napsütéstől részben védett fekvés előnyös lehet, különösen könnyen kiszáradó talajokon. Jó vízáteresztő, humuszban gazdag, közepesen tápanyagdús kerti talajt kedvel, de megfelelő vízelvezetés mellett az átlagos talajviszonyokhoz is jól alkalmazkodik. Enyhén savanyú és semleges talajban különösen jól fejlődik, de a mérsékelten meszes talajokat is elviselheti. Vízigénye közepes, a begyökeresedett növény a rövidebb száraz időszakokat átvészeli, azonban a hosszan tartó nyári aszály idején rendszeres öntözéssel biztosítható a folyamatos, gazdag virágzás. A tartós pangó vizet és a téli túlzott talajnedvességet kerülni kell. Télállósága jó, de az erősebb fagyokra érzékenyebb lehet, mint a teljesen télálló orbáncfűfajok. Hidegebb teleken a hajtások részben vagy akár a talajszintig visszafagyhatnak, azonban megfelelően védett, jó vízelvezetésű termőhelyen tavasszal rendszerint újrahajtanak. Fiatal növények esetében a gyökérzóna mulcsozása, valamint a hideg, szeles fekvések kerülése előnyös. Metszését kora tavasszal célszerű elvégezni, amikor a fagykárosodott, elöregedett vagy gyenge hajtások eltávolíthatók, az egészséges ágak pedig visszavághatók a sűrűbb, bokrosabb növekedés érdekében. Mivel a virágok az új hajtásokon fejlődnek, a tavaszi metszés elősegítheti a gazdag nyári virágzást. Hosszan tartó, élénksárga virágzása, kecsesen ívelő hajtásai, alacsony termete és viszonylag egyszerű gondozása miatt kiváló választás előkertekbe, évelőágyások szegélyébe, alacsony cserjecsoportokba, rézsűkre, támfalak mellé és természetközeli kertrészekbe. Csoportosan telepítve látványos, aranysárga virágfelületet alkot, és különösen szépen társítható levendulával, zsályával, macskamentával, díszfüvekkel, valamint kék, lila és fehér virágú évelőkkel, amelyek kiemelik élénk virágszínét.